Gyere velünk a teák világába!

Utazás a teák világában

Utazás a teák világában

Egy kis teatörténelem

2019. augusztus 16. - Tea Somerset

timtor.jpg

Akad jó néhány izgalmas történet a teának múltjáról, amikből a legérdekesebbeket gondoltam összefoglalom.

Habár szeretem az in medias res kezdéseket, most mégis inkább kontextusba helyezném egy kicsikét.

Számomra már alig elképzelhető, 5000 évre nyúlik vissza a kezdetek kezdete, Kínáig - ahol a legenda szerint egy csodás "véletlennek" köszönhetően a császár felfedezte azt, hogy a forró vízbe hullott levél nem csak megszínezi, de ízt is ad a víznek. Indiai mendemonda szerint buddhista szerzetesek vitték Kínába a teacserjét, annak ellenére, hogy ott is honos volt - mind hiába, ha nem tudták, mire jó az adott növény. Eleinte mindenféle egyéb furcsasággal ízesítették a teafüvet, úgy mint só, rizs, vöröshagyma... Később rájöttek, hogy sokkal jobb ezek nélkül, "á lá nátur" vagy hivatalosabban mondva ortodox módon.

Japánban aztán egy kínai szerzetesen keresztül vált népszerűvé a tea és a teázás, akik szintén mély tartalommal ruházták fel azt. Rövid idő alatt a társadalom minden rétegének ismertté és elérhetővé vált.

 Európába szintén egy szerzetes, ezúttal egy portugáliai jezsuita volt az, aki kereskedelmi kapcsolata révén megismertette a teát elsősorban a gazdagabb réteg képviselőivel, rendkívül magas ára végett.

Később, ahogy nőtt a behozott mennyiség, úgy csökkent az ára ezáltal pedig hozzáférhetővé és hétköznapivá vált a teázás szélesebb körben is.

 A 17. században Hollandia és Franciaország vezette a teafogyasztás nemhivatalos rangsorát.Ekkortájt egy nemes francia nő csodálatos ötlete volt a tej hozzáadása a teához. Örök hála neki!Noha az európai kontinensen leginkább Angliában vált igazán kedveltté a teázás, mégis oda érkezett meg szinte a legkésőbb.

Kávéházak és kerthelyiségek szerves részévé vált a tea illetve teázás - talán itt kezdett "felgyorsulni" a világ, ugyanis igény született a felszolgálás gyorsabbá tételére, innen eredezik a borravaló is. A "TIPS" angol rövidítésének jelentése szó szerint: "A gyors felszolgálást elősegítendő", mely az angol "To Insure Prompt Service" kifejezés fordítása.

 Ezután érkezett a tea Oroszországba, ahol szintén nemzeti itallá avanzsálódott, egy egészen különböző kultúrával.Majd Amerikában is célt ért, mindenféle kalamajkát okozva aztán, mint például a "bostoni teadélután".

Sikertelen kísérletek előzték meg az indiai teatermesztést (annak ellenére, hogy Assam területén vadon nőtt), ám minden kudarc a technológia tökéletesedését jelentette. Ez pedig kiváló példája annak, hogy minden célhoz vezető út küzdelmes, ám enélkül nem is tud tanulni az ember. Mondják is, csak az hibázik, aki dolgozik. Kikerülhetetlen - egyedül ennek elfogadásával válhat kellemessé az utazás.

 Nem jut eszembe más, a teához hasonló, egész világot bejárt, italként felhasznált (gyógy)növény, mely ráadásul ekkora történelmi múlttal rendelkezik. Gyakorlatilag mindenütt igen népszerűvé vált, helyenként a kultúra meghatározó elemét alkotja a maga szertartásos mivoltával. Na jó, a kávé is valamelyest hasonló, de közel sem rendelkezik olyan mélységekkel mint a tea és annak történelme.

 Az pedig külön öröm, hogy mára már ilyen könnyen hozzáférhetővé váltak a jó minőségű teafüvek, a "hétköznapi ember" számára is. Nem úgy, mint pár száz évvel ezelőtt, amikor egy 1700 km-es távolságot másfél év (!) alatt tettek meg karavánjaikkal a korabeliek - az pedig a tea árán is erősen érezhető volt. Vannak azért előnyei az oly sokat vitatott fejlődésnek. Nagyon érdekes, időről-időre mennyit módosul az idő és a tér érzékelése, ami valójában mindig ugyanannyi, az egyetlen változó a megfigyelők (emberek) fejlettségében mutatkozik. Ha mi nem vagyunk itt, akkor ennek jelentősége nullával egyenlő. Ez pedig mintha megkérdőjelezné a tér-idő mindenkori létezését.

Lehet, hogy mindez csak illúzió (?) …

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

 

Megújulás

timi0807.jpg

Szinte hónap pontosan három évvel ezelőtt költöztem abba az albérletbe, ahol most lakom. Csodás környéken, szuper lakás, közel a teaház is - ahol szintén azóta dolgozom, mióta ide költöztem. Rengeteg történet, élmény köt ide... pár hét múlva meg már új helyen leszek. Habár még nem tudom, pontosan hol, de már elkezdtem összepakolni a cuccaim, ezzel is teret engedve annak, hogy minél több lehetőség találhasson meg. Illetve amúgy is terveztem már egy nagy lomtalanítást rendezni, mert kissé felgyűltek a tárgyak körülöttem annak ellenére, hogy nem vagyok egy gyűjtögető típus. Mégis kezdett nyomasztóvá válni, most pedig rá is kényszerülök, hogy csökkentsem ingóságaim mennyiségét, ugyanis vélhetően egy szobába kell majd beférnem egy egész lakásnyi motyóval. Elég izgalmas feladat, kíváncsi vagyok hogyan fogom ezt megvalósítani. Mindenesetre maga a lomtalanítás akár hobbi is lehetne, annyira élvezetes. Igazán hasznos időtöltés is egyúttal, miközben a legkiválóbb alkalom a nosztalgiázásra - kvázi időutazásként is funkcionál. Habár a folyamat közben egyre nagyobb káosz alakul ki, a végére (ideális esetben) szépen leredukálódik a cucc mennyiség, rend emelkedik a romok fölé és  ha jól dolgoztam, még egy kis bevételt is termel. A kiszelektált tárgyak egy része legalábbis szinte biztosan eladható, ha más nem, ajándékba. Jól jöhet a munkához némi erősebb fekete tea, például egy népszerű golden darjeeling, ami végig ébren tart, ha netán éjszakába nyúlóan belemerülnénk a pakolászásba, ami egy jó lejátszási lista és egy pohár bor (vagy kinek mi) társaságában talán nem is olyan meglepő eredmény.

A hétköznapokban fel sem tűnik egyébként, mennyi kacattal veszi körbe magát az ember - amik mind csak lekötik a lakásban áramló energiákat, megakasztjak őket és ilyenkor  benne van a levegőben valami megmagyarázhatatlan feszültség. Egy kiadós lomtalanítás gyakorlatilag újjászületést jelent a lakás/ház - s ezáltal a benne élők számára.

Törekszem a minimalista életmódra, ami nem csak a fogyasztásra és ökológiai lábnyomra vonatkozik hanem a birtokolt tárgyak mennyiségére is. Ezen keresztül még nagyobb függetlenségre tehetek szert, hiszen minél kevesebb dolgom van, annál több szabadsággal rendelkezhetem. Ezáltal a rugalmasság is fokozódik és valahogy az egész létezes minősége megváltozik. Merthogy tudat alatt sem terhel annyi minden, mint amúgy. Persze jó, ha vannak klassz serpenyőink meg miegymás, de a legtöbb esetben talán a minőség képes pótolni a mennyiséget.

Szóval, érdekes és izgalmas elfoglaltság ez a költözősdi, kíváncsian várom a következő fejezetet, addig is aktívan teszek, miközben csöndben megfigyelek.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

 

Kép forrása: https://www.thrillophilia.com/tours/sikkim-gangtok-tour (Darjeelingről)

 

Mindenmentes környezet

timi-ment.jpg
Voltál már valaha teljesen egyedül, egymagad a városi közegből kiszakadva, legalább egy teljes napon át beszéd, elektronika, füst és zajmentes természetes környezetben? Olyan helyen, ahol rajtad kívül csak a fák, növények lélegeznek, egy másik emberi lélek sem zavar meg... Puritán körülmények között, a lehető legegyszerűbb létezési formában.
Én jó ideje vágyakoztam egy ilyen megtapasztalásra, ami végre beteljesült. Úgy adódott, hogy kitudtam vonni magam mindenféle ügyekből másfél napra. (Nyilván, én voltam az, aki szándékosan így tetrisezte össze a tennivalóit.)
Szóval felmentem egy hegy tetejére, és ott töltöttem 2 éjszakát, egy teljes és egy fél napot, totál egyedül (nem magányosan!). Kitudja meddig sorolhatnám, mennyi - mennyi érzés, gondolat oldódott és bukkant fel, de ez a bejegyzés jelenleg nem arról szól, hogy ezeket kifejtsem.
Ellenben, van néhány olyan, melyekről ezen blog keretein belül is érdemes lehet szót ejtenem. 
Az egyik legszembetűnőbb felismerés az volt, mennyivel másabb közérzetet ad az erdő, a friss levegő - a "mindenmentes" környezet. Persze, ez nem olyan meglepő. Mégis, egészen más ilyen közelről tapasztalni ezt, sokkal mélyebb élmény, mint lexikálisan tudni valamit. Csak némi gyümölcsöt, mogyorót és magvas rizspufit vittem magammal, amit szépen kiporciózgattam, hogy végig elég legyen, mivel nem terveztem lemászni a városba. Azt gondoltam, nehezen bírom majd, vagy nagyon vágyom valami másra, akár főtt kajára. Nem így történt, teljesen jól elvoltam ezzel a szerzetes adaggal, sőt kifejezetten az esett jól. Sokkal tisztább volt az elmém, egész máshogy funkcionált a testem és a lelkem egyaránt, ennyi és ilyen mennyiségű és minőségű étel bevitelével. Ilyesféle napokat itt Budapesten elég nehezen illesztek be, hiába szeretnék én legalább hetente egy ilyet tartani. Amint vissza tértem, rá jöttem, miért. Hiszen bármerre nézek, pékségek, éttermek és gyorskajáldák vesznek körül, és/vagy azok hirdetései, amik elkerülhetetlenül kerülnek bele perifériásan a tudatalattimba, ami vélhetően befolyásolja az étvágyamat. Minden tiszteletem azoké, akik ezen felül bírnak kerekedni és nem esik nehezükre tartani egy egészséges életmódot. Nekem ez óriási küzdés és kihívás, de tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Bízom benne, hogy mielőbb megtalálom a módját annak, hogy ez számomra is rutinszerűen menjen.
Habár tudom, az efféle elvonulás nem mindenki számára a legvonzóbb program, mégis azt gondolom, talán éppen ezért egy érdekes kísérlet ami lehetőséget teremt mély önismereti munkálatokhoz. 
Ehhez a kis mini tisztító kúrához kiváló kiegészítő volt a kedvenc natúr zöld teám, amit oda is vittem magammal. Yunnani zöld teát áztattam friss, hideg vízben és öntöttem le 3-4x legalább - azaz gyakorlatilag egész nap pár gramm tealevélből pótoltam a vizet, ami többszörösen felhasználva is minden alkalommal különlegesen finom, friss és zamatos ízekkel varázsolt el.
Meg jó, hogy a Somersetben is folyamatosan kapható! Akár csak egy kóstoló formájában is, ha nem vennél elsőre 10 dekát belőle - habár a siker garantált. 
Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

"Cold brewed" avagy hidegen áztatott legfinomabb nyári frissítő

timicold.jpg

A csodálatos ezerarcú Camellia sinensis - nem csak meleg vagy forró vízzel való leöntésnél ajándékoz meg elképesztő ízekkel, hanem szobahőmérsékletű vízre is tökéletes zamattal reagál. Sőt mi több! A legjobb jegestea alapját biztosítja. Szinte sajnálom, hogy ez nem jutott előbb eszembe, és eltelt anélkül a fél nyár, hogy ilyet készítettem volna magamnak akár naponta. De egy kedves barátom figyelmembe ajánlotta, így azonnal ki is próbáltam és jobban utána jártam a témának, elkészítési praktikáinak.

Na tehát, a zöld, fehér, fekete és sárga teák között van néhány olyan, mely kifejezetten finom, frissítő ízvilágot produkál szobahőmérsékletű vízzel nyakon öntve. Ezek például a sencha, a pai mu tan, assamok és ami az én kedvencem, az oolong.
Imádom az olyan recepteket, melyeknek végtelen egyszerűségük mellé valóságos ízélmény párosul.
Ez pedig pontosan olyan: a tealeveleket komoly előzetes méricskélés nélkül csak beledobjuk a kannába, egy dl-hez kb egy kiskanálnyit számolva, és arra szobahőmérsékletű vizet öntünk. Jobb híján akár a csapból, ha az megfelelő minőségű, de természetesen legeslegjobb a forrásvíz, vagy tisztított víz, esetleg olyan ásványvíz melynek ásványi anyag tartalma nem haladja meg a 80 mg/l értéket.
Ez aztán ázhat magának 1 vagy akár több napon keresztül, de már fel óra múltán is fogyasztható. Ha hosszabb időre tesszük el, érdemes a hűtőbe. Ja, és persze többször is felhasználhatóak a levelek! Legalább három alkalmat kibír kényelmesen, minden leöntésnél más-más dimenziói jelennek meg a teának.
A szervirozásnál pedig kerülhet bele jég, citrom, menta, bármi akármi, fantáziára van bízva. Tehetünk bele extra ízesítésként barack szeleteket is már az áztatás alatt.
Elképesztő fantasztikus ízek tudnak így kioldódni a tealevelekből, habár koffeintartalma így nagyjából a felére csökken, cserébe elronthatatlan, szinte édeskés ízvilág bontakozik ki a levelkekből. Vihetjük magunkkal egész napos rohanás közben is, amikor minden pillanatban jól jön valami frissítő, de kiváló része lehet egy baráti összejövetelnek is, amikor az átlagos szürcsölnivalónál valami különlegesebbet szeretnénk mutatni szeretteinknek. Biztosan osztatlan sikert arat!
Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Milyen számodra a tökéletes nap?

a_bennem_elo_buddha.jpg

 

Elgondolkodtál már azon, hogyan nézne ki egy tökéletes napod, például ha nem kellene dolgoznod, vagy bármi kötelező jellegűt csinálnod? Mit tennél egy ilyen napon? Egyedül lennél, vagy társaságban? Otthon töltenéd, vagy kint a szabadban? Sokáig aludnál, vagy korán felkelnél? Én egyszer már nagyjából megfogalmaztam - sőt le is írtam magamnak, de még valahogy nemigen jutottam oda, hogy meg is valósítsam. Mindig csak hasznoskodtam, nem engedtem meg magamnak, hogy magammal töltsek el egy napot, és nemet mondjak olyanokra, ami végülis várhat mert nem dől össze tőle a világ. A minap azonban sikerült egy ilyen napot eltöltenem magammal. Az kellett hozzá, hogy egy nagyon kedves barátom, aki meglepetésből meglátogatott a teaházban, "felhatalmazott" erre. Sztoriztam neki a dolgaimról, kissé zavarosan, pont azért, mert telis tele voltam/vagyok feldolgozandó részletekkel, melyekre nem juttattam időt feldolgozni, és már majdnem kezdtem panaszkodni, hogy hát nincsen mikor. Aztán ő eszembe juttatta, egy egyszerű kérdéssel, hogy de, bizony van, csupán én határozom ezt meg. Emlékeztetett rá, hogy megengedhetem, hiszen azután másoknak is többet tudok adni magamból.  Történetesen másnapra nem is volt fix programom, csak sok olyasmi, amivel haladhattam volna, találkozhattam volna ezzel-azzal, több meghívást is kaptam mindenféle szuper programra, ahová amúgy szívesen mentem volna - de beláttam, jobb, ha most magammal foglalkozom, és mindenki másra, egészséges önzőséggel nemet mondok. Szóval hála ennek a kedves barátomnak, úgy döntöttem, egy napot kapok magamtól "kimenőbe", s bűntudat nélkül fogom azzal tölteni a péntekemet, amihez kedvet érzek. Számomra a töltődés ezúttal társaságot nem kívánt, így végig otthon maradtam, olyannyira, hogy ki sem mentem a lakásból, csak a teraszra. Pedig sokkal jobb szeretek a természetben lenni, de most voltam eleget, gondolom ez az oka annak, hogy jó volt odabenn. Nem ébresztőre keltem, s szinte az egész napom végig meditáltam. Ébredés után rögtön azzal kezdtem, majd nagytakarításba fogtam, ami közbe egy kis táncolást is beiktattam. Abban szintén mély meditatív állapotba kerültem, annyira elmerültem a kosztalanításba. Ez a tisztítás nem csak kívül, hanem belül is zajlott közben. Aztán újra leültem, s meditáltam. Ezúttal kifejezetten azokon a dolgokon, melyek túl sok helyet foglalnak el gondolataimban, pont azért, hogy azokat onnan kiürítsem. Majd főztem, falatoztam, és manikűrözésbe fogtam. Már esteledett, de energiám nem hagyott alább. Írni kezdtem egy történetet, azzal is feldolgozva a bennem zajló zűrös ügyeket. Miután azt befejeztem, festeni kezdtem. De! Azelőtt még lefőztem egy finom yunnani zöldet. Újra leültem meditálni, kicsit kitisztítani az elmém, hogy a vászonra  minél szebb produktum kerülhessen. Egészen hajnali kettőig csináltam, ameddig tökéletes nem lett. Azután arra is rámeditáltam. Különleges élményben volt részem. Végül befeküdtem ágyamba, olvastam pár oldalt, s máris mélyen aludtam.

 Nem tudom, ki hogy van ezzel, nekem nehezemre esett megengedni magamnak egy ilyen napot. De így, hogy egy külső személytől kaptam rá "felhatalmazást", végre sikerült, és egyáltalán nem bántam meg. Ezennel mindenkit felszólítok én is egy hasonló nap eltöltésére! Ha csak ennyi kell ahhoz, hogy beleférjen az időbe. Másnap sokkal könnyebbnek éreztem magam, tele energiával, életerővel, tettvággyal. Sokkal kevésbé csapongó gondolatvilággal. Nem elvesztegetett idő volt, hanem épp ellenkezőleg, a legértékesebb időtöltés, ami csak lehetett. Mivel magamat töltöttem fel, az már pedig hogy lehetne értéktelen? Kerüljön helyére ez a fejekben! Ha testünk - lelkünk - szellemünk hármasa nincsen egységben, na akkor válhat kevésbé értékessé az, amit aztán tevékenykedünk. 

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Fesztivál élmények és Genmaicha

timifest.jpg

Jelentem: az előző bejegyzésben említett, saját recept alapján készült szúnyogriasztó permet igencsak hatásosnak bizonyult.

Ezt egy "véletlenül" elkövetett teszt is bizonyítja, amikoris két barátnőm közül az egyikük ezzel fújkálta be magát, míg a másik a szokásos drogériában kaphatóval. Amikor az utóbbit már ették a szúnyogok este, addig a permettel befújt lányt nem. Annak ellenére, hogy elsöprő sikere révén többen is használtuk, mégis maradt belőle egy fél flakon - ergó nem kell belőle olyan rengeteg ahhoz, hogy hatékony legyen.

 A múlt hetem az Everness fesztiválon töltöttem, a Balaton parton. Önkéntesként mentem, ezáltal egyenesen a fesztivál vérkeringésébe kerültem. Nem jobb vagy rosszabb így, mint "sima" résztvevőként, egyszerűen más. Bizonyos szempontokból jobb: gyakorlatilag a leutazás és pár fagyi összegéből "megúsztam". Nagyon finomakat ehettem, külön szakács főzött ránk, mindenféle izgalmas, vega ételeket. Cserébe napi 6 órát kellett "ledolgozni", számomra az sem volt kifejezett munka, mert olyan feladatkörbe sikerült bekerülnöm a legjobb barátnőmmel együtt, hogy az egyáltalán nem volt megerőltető és a beosztásunk is olyan volt, hogy semmiről sem maradtunk le, amin ott akartunk volna lenni. Persze nem mindenki járt ilyen jól, többen elégedetlenkedtek, kevésbé élvezték a rájuk rótt feladatokat. Véleményem szerint, mint ahogyan semmi sem, ez sem véletlen - ki mit kap s azt hogyan éli meg. Összecseng azzal, mint amit a hétköznapi életben végez az ember. Nekem pont ilyen a Teaház is, örömmel járok be, olyan dolgokat csinálhatok itt, melyeket egyébként is szívesen teszek. Ez egyszerűen döntés kérdése - ami valójában már ott dől el, hogy mit tud elképzelni magának az ember. Én jelenleg pont egy ilyen helyet, ezekkel körülményekkel és olyan igényekkel amiket itt maradéktalanul meg is kapok. Az a vicces, hogy amint felvállaltam a felelősséget saját életem felett, megkaptam a megfelelő erőt és lehetőségeket ahhoz, hogy úgy tetrisezzem össze a dolgaim, ahogyan az nekem tetszik. Paradoxon, hogy a legtöbben pont erre vágynak, mégis folyton mást okolnak, ha máshogy alakul a történetük - ahelyett, hogy magukra vállalnák a felelősséget.

 Na de, visszakanyarodva. Egészen hihetetlen, mennyi változást tud hozni az ember életébe pár nap leforgása. Nem a konkrét eseményekre szeretnék most kitérni, hanem a tanulságra. Hagytam magam sodródni, engedtem, hogy bármi megtörténjen, aminek megkell. Igyekeztem elengedni a korlátozó gondolataimat. Így aztán igazán tartalmas egy  hét tudott ez lenni, nem túlzok ha azt mondom katartikus. Olyan előadásokba hallgathattam bele, amiknek pontosan megvolt a helye és reagált az éppen engem foglalkoztató témákra, olyan programokon vehettem részt, ami válaszokkal szolgált egy-egy aktuális gondolatomra, olyan találkozásokban lehetett részem, melyek hiszem, hogy karmikusak. Valódi élményekkel gazdagodtam, amikért végtelenül hálás vagyok. Elindultak folyamatok s befejeződtek olyanok, amik a végükhöz értek. Megtanultam, mit jelent feltétel nélkül szeretni valakit. Ezt például olyan sokat hangoztatják, hogy csak így "szabad", blabla. De szerintem kevesen tudják vagy értik igazán, hogy ezt hogyan is lehet megélni a valóságban.  Biztos van, akinek könnyebben megy, másnak nehezebben… a jó hír viszont az, hogy tanulható, szerintem. Önismeret útján. Engem legalábbis ez az, ami elvezet olyan felismerésekhez és egyre magasabb frekvenciájú élethez, amiért érdemes létezni.

 Fesztivál ide vagy oda, a teázás nem maradhat el. Szerencsére pont volt egy teaház kitelepülve, ahová betudtunk húzódni egyik hűvös este a barátaimmal. Megkértem egyiküket, hogy rendeljen nekem bármit, amit gondol, bíztam benne, hiszen Ő nálam sokkal nagyobb teaszakértő. Addig én még elszaladtam valamiért a sátramhoz. Szeretem a meglepetéseket, ez is kvázi annak minősült számomra, szóval izgatottan siettem vissza, vajon milyen teát rendelt nekem. Nos, nem mást, mint egy Genmaichát. Sikerült kiválasztania talán épp azt az egyet, amit nem igazán kedvelek. De csak nevettem egyet, és azonnal megláttam benne a lehetőséget: hátha most már időközben megszerettem, hiszen utoljára nagyjából három évvel ezelőtt kóstoltam, amikor pályafutásom kezdtem a teaházban. Időnként pedig jó újra és újra megkóstolni olyan teákat is, amik egyszer nem ízlettek, mert simán lehet, hogy azóta változott az ízlésem. Ez meg egy olyan tea, amit magamtól csak halogattam volna újra kóstolni. Ő legalább most jól szembe helyezett vele. S lám, nem is volt olyan rossz! Bár továbbra sem lett a kedvencem, nem kizárt, hogy lefőzök majd párszor magamnak, csak úgy. Egyébként Japán zöldtea az alapja, amibe teljesértékű pirított rizsszemeket kevernek. Ezáltal egy igen rendhagyó ízvilágot tapasztalhatunk, olyasmit, amit jellemzően vagy nagyon utálni vagy kifejezetten szeretni lehet. Én meg erősítem a szabályt azzal, hogy most már pont a közepén állok a két szélsőségnek.

 Ezennel zárom is ezt a posztot, kicsit hosszabbra sikeredett, mint szokott. Szóval korlátokat le, Genmaichát pedig kóstoljátok meg ti is, akár itt, a Somersetben.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Klíma, kullancs, borsmenta tea

timijun27.jpg

Fesztiválszezon, természetben levés meg miegymás. Csupa jó dolgok, amiket végre valóban nyári időjárásban élvezhetünk. Habár én nem bántam annyira a májusi klímát sem, ha nem venném számításba azt, hogy egyébként minek okán alakult ez így. Inkább vállalnám be a kánikulát, ha cserébe nem pusztulnának ki állatfajok és megmenekülne a bolygónk. Ha visszafordítani már nem is tudjuk ezt a folyamatot, késleltetni még mindig lehet. Jóleső érzés számomra kiiktatni a műanyag termékek használatát a mindennapjaimból - saját vizesüvegem van, amit mindenhova viszek magammal, így sosem kell palackot vásárolnom (ezáltal spórolok is), varrtam magamnak és néhány barátomnak is zöldség-gyümölcs zsákocskákat, így azt sem nejlonba kell már pakolni, odafigyelek arra, hogy ha van rá mód, csomagolás mentes árut vásároljak, ha ez nem lehetséges, akkor az újrahasznosítottat preferálom… legtöbbször secondhand ruhákból öltözködöm, meglehetősen stílusosan, ám ezáltal lényegesen olcsóbban. Szelektíven gyűjtök, hennával festem a hajam. Satöbbi. Apróságok, melyeket fokozatosan építettem be én is az életembe. Mára már ez a szemléletmód vált természetessé, mondhatni szokássá. Egészen más minőségben telnek így a mindennapok, érezhető a vegyszermentes anyagok pozitív hatása. Nem olyan nagy kunszt ez a környezettudatosság dolog, tényleg! Érdemes kipróbálni, apró lépésekkel is óriási változásokat érhetnénk el, ha mindenki megmozdulna.

 Mindez egy barátnőm kapcsán jutott eszembe, aki emlékeztetett arra, hogy kellene vinni szúnyogriasztót a fesztiválra amire megyünk. Kérdezte, lesz e nálam, mert neki már nincsen ideje beszerezni. Erre az első gondolatom az a tipikus bűzös, orrfacsaró szag volt, ami az ilyen kemikáliák velejárója. Semmiképpen sem szerettem volna ilyesmire pénzt költeni, így inkább gyorsan rágugliztam, milyen egyéb lehetőségeink vannak még. Két cikknél többet nem volt kedvem végig olvasni - habár máskor kiolvasom az egész böngészőt, amikor valamiről edukálódni szeretnék. Ezúttal megelégedtem ennyivel, amikből pikpak össze is raktam egy saját kullancs és szúnyogtávoltartó receptet, amit most meg is osztok veletek.

 A hozzávalók:

  • 1 szép felszeletelt citrom,
  • fél maréknyi borsmenta - ez a teaházban is fellelhető,
  • 15-20 csepp geránium/citrom/levendula illóolaj(ok): drogériában kaphatóak, elég hatásos csak az egyik is, én speciel egy keveréket találtam melyben geránium, citrom, narancs és szantálfa olajok biztosítják majd a védelmet, illetve utóbbi inkább a békét és a permet kellemes illatát, ami máris szimpatikusabbá teszi a bolti fújókánál.

 

Az illóolajok különböző hatásaira ebben a bejegyzésben nem térnék ki részletesen, mind-mind igazán sok pozitívummal bírnak. Többek között elűzik nemkívánatos bogárbarátainkat, emellett pedig a szantálfa például még gyógyhatással is rendelkezik a bőrre nézve, nem beszélve gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, fertőtlenítő tulajdonságairól, a geránium nyugtató és antidepresszáns valamint sebgyógyító, energetizáló és a harmóniát elősegítő hatásáról. Az meg csak a hab a cseresznyén, hogy nagyon finom, kellemes citrusos-virágos illatuk van.

 Az elkészítése igen egyszerű, kb. 2 dl felforralt vizet öntünk a citromra és borsmentára, ez 1-2 órát ázhat, mialatt ki is hűl és átönthetővé válik egy kis flakonba. Én egy kiürült testpermet üveget hasznosítok újra ehhez. Ekkor cseppentem bele az illóolajokat, és rázom össze.

 Ezt viszem majd magammal fesztiválozni és kirándulgatni. Hatásáról 1-2 hét múlva beszámolok, mindenesetre hasznossága mellett frissítő "parfümnek" is kiváló. 

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Te miben hiszel?

timhisz.jpg

Elgondolkodtam azon, vajon mennyi létjogosultsága van azoknak a gondolatoknak, amiket én a teablogon keresztül közlök a világgal. Pontosabban, azt sem tudom, kivel - kihez jut el, egyáltalán olvassák e a munkatársaimon kívül mások is. Aztán arra jutottam, bármennyire is feleslegesnek érzem néha, szinte biztos, hogy nem az. Még akkor sem, ha nem az egész világot váltom meg ezekkel a pársoros bejegyzésekkel, és valójában sosem vadonat új elképzeléseket osztok meg, hanem a saját felismeréseim, amik mások számára is evidensek lehetnek. De! Ezt csak ha  a saját példámat is nézem, nem számít. Én ugyanígy, amikor valaki mást olvasok, hallgatok vagy nézek, még ha nem is mond teljesen újat, attól még a megfogalmazása újszerű - hiszen egyedi szűrőjén keresztül közli, ennek hála mégis újabb részletekre világít(hat) rá. De minimum megerősít vagy elgondolkodtat, eszembe juttat esetleg egy következő gondolatot vagy csíráját ülteti el egy újnak.

Emellett erősen hiszek abban, hogy bármi, amit kilövünk az univerzumba, bármilyen formában - írásban, festményben, teakészítésben, zenében de még gondolatban is, annak a megfelelő helyen és időben megvan a hatása. Ennek fényében írok le mindent, és igyekszem elvárások nélkül lenni a visszacsatolást illetően.

De amúgy is: bármit, amit élvezettel, jóérzéssel csinál az ember - amíg az másokra nem ártalmas - csak csinálja! Teljesen mindegy, mit és miért, a lényeg szerintem az út maga, annak mély és áramló megélése. Rossz vége így nem lehet.

 Másfelől pedig ami félelmet keltő (lehetne), hogy azok amiket most leírok, simán meglehet, hogy másfél év múlva majd máshogyan gondolok. De három múlva szinte biztos. Vagy legalábbis árnyaltabban. Na vagyis a lényeg az, hogy benne van a pakliban, hogy nem pont így - a felelősséget mégis vállalnom kell, aziránt is, ha akkor majd másképp vélekedem. Sokáig ez tartott vissza a privát blogolástól, de így, hogy ezt teák társaságában tehetem, valamiért elegendő erőt ad nekem hozzá.

 Tehát kimondhatjuk, hogy a teák varázserővel bírnak. Mondjuk, én amúgy is a "hiszek a csodákban" tábort erősítem. S lám lám, ez gyakran valóban csodálatos, szinte hihetetlen dolgokat manifesztál. Te hiszel a csodákban? Próbáld ki, milyen, amikor igen. Engedd be a valóságodba és tapasztald meg.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Bele(nem)állás

timibele.jpg

A minap nagy lendülettel lépett be egy fiatal hölgy az üzletbe: úgy köszöntött, mintha csak valami barátnőjét üdvözölte volna, mármint olyan közvetlen hangnemben. Amíg oda nem pillantottam, azt gondoltam, tényleg ismerem. Majd határozottan közölte, célirányosan jött: egy csomag Ceylon Orange Pekoe-t kért.

Hirtelen azt találtam neki mondani, milyen jó, bár így térne be ide mindenki! Mire ő mondta, hogy igen-igen, Ő se volt ám mindig ilyen, időbe telt mire kitapasztalta, melyik ízlik neki a legjobban, addig viszont a legtöbbször ő is csak bizonytalan válogatott és sokáig tanakodott, küzdött a bőség zavarával.

 Pár perc leforgása ezernyi tanítást hordozott. Habár én nagyobb részt a pozitív kisugárzására gondoltam amikor szimpátiámat fejeztem ki a vásárlási stílusa iránt, az is benne volt, hogy a határozottságot is jobban preferálom más betérők tanácstalanságánál. Ő viszont eszembe juttatta, hogy ahhoz, hogy valaki ilyen magabiztossággal kérhessen valamit, ahhoz előbb több körös  kóstoláson esett át - amiről én megfeledkeztem. Ez az egyszerű gondolatmenet nem csak erre, az élet bármely területére ráhúzható.

 Hozzátenném, nincsen azzal semmi baj, ha valaki "kezdő", és totál homály előtte ez az egész teakultusz, sőt! Annak mindig méginkább örülök, ha újabb érdeklődő bukkan fel a fedélzeten. Ellenben ahhoz, hogy valaki ilyen kedves, barátságos hangon szólítson meg és mondja el mondandóját, bármi is legyen az, nem kell ismerni a teákat. Amikor valaki úgy jön be, hogy Ő nem tudja, mit szeretne, de azt eltudja mondani, hogy mi a célja, az is teljesen rendben van. A bosszantó az amikor valaki nem tudja, miért jött be, mi a célja és gyakorlatilag semmilyen információval nem szolgál, mégis választ vár. Nekik nehéz segíteni. Ergo a saját dolgukat nehezítik meg azáltal, hogy nem kommunikálnak. Ez megintcsak párhuzamos azzal, amikor az életben valaki habár nem tudja, mit, de azt viszonylag határozott kiállással csinál - annak elhiszik az emberek, hogy tud valamit és előbb segítenek neki, mint annak aki nem tudja mit csinál és azt olyan lagymatag módon is teszi. A magam dolgain is azt vettem észre, ha valamit teljes erőbedobással csinálok, akkor az se baj ha "rosszul" csinálom, legalább csinálom, és ezt értékelik az emberek. Azonban amikor valamit csak úgy teszetosza módon ügyködök, akkor azzal nem is történik nagy változás… elég egyértelmű, mégsem jut ez mindig eszünkbe. Pedig jó ezt tudatosítani, mert sok mindenre kihatással van az, hogyan állunk bele bizonyos dolgokba, szitukba, projektekbe, munkába, buliba, játékba…bármibe és mindenbe. 

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

 

Teaszertartás

timi17.jpg

A hétvégén részt vettem egy tradicionális teakóstoláson, ahol öt, több éves múlttal rendelkező teakészítő mester főzte le a füveket egy gyönyörű szép természetvédelmi kertben, a szabad ég alatt. Mesébeillő volt a jelenet, ahogy ott ültek és varázslatos mozdulatokkal, végtelen alázattal és teatisztelettel, szinte irigylésreméltó figyelemmel alkottak - az érdeklődő vendégek pedig körbevették őket. Köztük én is, óriásira nyílt szemekkel és fülekkel szívtam magamba minden tudást, miközben a teákat kóstoltam. Az Ő kezeik között, én is szívesen lettem volna teafű.

A teakészítés ezen szintje egyértelműen túlmutat a hétköznapi, otthoni lögybölésen. Ez valódi művészet. Habár nem először tapasztaltam ezen módját a teázásnak, mégis most ennek kapcsán fogott el igazán az érzés, mely már egy ideje azért érlelődött bennem: nem csak ámuldozó néző és élvező szeretnék lenni ebben a történetben, hanem hasonló mesterművésze.

Az esemény "házigazdái" nemrég értek haza Japánból, ahova kifejezetten teabeszerzés céljából utaznak rendszeresen. A teákat amiket kóstolhattunk, egyenesen a termelőktől hozták. Senchák, puerh teák és oolongok. A különböző hőfokok és többszöri leöntések által más-más árnyalatukat tapinthattam nyelvemmel, a zamatosabbnál ízletesebb főzetekből.

Örömre szolgált azt látni, hogy az én "munkahelyemen" is hasonlóan kiváló minőségű teákat árulunk. Mellesleg pedig jópár kellék is fellelhető üzletünkben az effajta, szertartásos teázáshoz. Valójában, mivel ennyire (és egyre jobban) szeretem ezt a kultúrát, nem is igazán tekintem munkának az itt töltött időt. Sokkal inkább egy olyan hely számomra, ahol azzal foglalkozhatok amit amúgy is imádok - teák, emberek és írás. Nem mellesleg, minden alkalommal tanulás. Hálás vagyok ezért.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

süti beállítások módosítása