Elgondolkodtam azon, vajon mennyi létjogosultsága van azoknak a gondolatoknak, amiket én a teablogon keresztül közlök a világgal. Pontosabban, azt sem tudom, kivel - kihez jut el, egyáltalán olvassák e a munkatársaimon kívül mások is. Aztán arra jutottam, bármennyire is feleslegesnek érzem néha, szinte biztos, hogy nem az. Még akkor sem, ha nem az egész világot váltom meg ezekkel a pársoros bejegyzésekkel, és valójában sosem vadonat új elképzeléseket osztok meg, hanem a saját felismeréseim, amik mások számára is evidensek lehetnek. De! Ezt csak ha  a saját példámat is nézem, nem számít. Én ugyanígy, amikor valaki mást olvasok, hallgatok vagy nézek, még ha nem is mond teljesen újat, attól még a megfogalmazása újszerű - hiszen egyedi szűrőjén keresztül közli, ennek hála mégis újabb részletekre világít(hat) rá. De minimum megerősít vagy elgondolkodtat, eszembe juttat esetleg egy következő gondolatot vagy csíráját ülteti el egy újnak.

Emellett erősen hiszek abban, hogy bármi, amit kilövünk az univerzumba, bármilyen formában - írásban, festményben, teakészítésben, zenében de még gondolatban is, annak a megfelelő helyen és időben megvan a hatása. Ennek fényében írok le mindent, és igyekszem elvárások nélkül lenni a visszacsatolást illetően.

De amúgy is: bármit, amit élvezettel, jóérzéssel csinál az ember - amíg az másokra nem ártalmas - csak csinálja! Teljesen mindegy, mit és miért, a lényeg szerintem az út maga, annak mély és áramló megélése. Rossz vége így nem lehet.

 Másfelől pedig ami félelmet keltő (lehetne), hogy azok amiket most leírok, simán meglehet, hogy másfél év múlva majd máshogyan gondolok. De három múlva szinte biztos. Vagy legalábbis árnyaltabban. Na vagyis a lényeg az, hogy benne van a pakliban, hogy nem pont így - a felelősséget mégis vállalnom kell, aziránt is, ha akkor majd másképp vélekedem. Sokáig ez tartott vissza a privát blogolástól, de így, hogy ezt teák társaságában tehetem, valamiért elegendő erőt ad nekem hozzá.

 Tehát kimondhatjuk, hogy a teák varázserővel bírnak. Mondjuk, én amúgy is a "hiszek a csodákban" tábort erősítem. S lám lám, ez gyakran valóban csodálatos, szinte hihetetlen dolgokat manifesztál. Te hiszel a csodákban? Próbáld ki, milyen, amikor igen. Engedd be a valóságodba és tapasztald meg.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében.