Akad jó néhány izgalmas történet a teának múltjáról, amikből a legérdekesebbeket gondoltam összefoglalom.

Habár szeretem az in medias res kezdéseket, most mégis inkább kontextusba helyezném egy kicsikét.

Számomra már alig elképzelhető, 5000 évre nyúlik vissza a kezdetek kezdete, Kínáig - ahol a legenda szerint egy csodás "véletlennek" köszönhetően a császár felfedezte azt, hogy a forró vízbe hullott levél nem csak megszínezi, de ízt is ad a víznek. Indiai mendemonda szerint buddhista szerzetesek vitték Kínába a teacserjét, annak ellenére, hogy ott is honos volt - mind hiába, ha nem tudták, mire jó az adott növény. Eleinte mindenféle egyéb furcsasággal ízesítették a teafüvet, úgy mint só, rizs, vöröshagyma... Később rájöttek, hogy sokkal jobb ezek nélkül, "á lá nátur" vagy hivatalosabban mondva ortodox módon.

Japánban aztán egy kínai szerzetesen keresztül vált népszerűvé a tea és a teázás, akik szintén mély tartalommal ruházták fel azt. Rövid idő alatt a társadalom minden rétegének ismertté és elérhetővé vált.

 Európába szintén egy szerzetes, ezúttal egy portugáliai jezsuita volt az, aki kereskedelmi kapcsolata révén megismertette a teát elsősorban a gazdagabb réteg képviselőivel, rendkívül magas ára végett.

Később, ahogy nőtt a behozott mennyiség, úgy csökkent az ára ezáltal pedig hozzáférhetővé és hétköznapivá vált a teázás szélesebb körben is.

 A 17. században Hollandia és Franciaország vezette a teafogyasztás nemhivatalos rangsorát.Ekkortájt egy nemes francia nő csodálatos ötlete volt a tej hozzáadása a teához. Örök hála neki!Noha az európai kontinensen leginkább Angliában vált igazán kedveltté a teázás, mégis oda érkezett meg szinte a legkésőbb.

Kávéházak és kerthelyiségek szerves részévé vált a tea illetve teázás - talán itt kezdett "felgyorsulni" a világ, ugyanis igény született a felszolgálás gyorsabbá tételére, innen eredezik a borravaló is. A "TIPS" angol rövidítésének jelentése szó szerint: "A gyors felszolgálást elősegítendő", mely az angol "To Insure Prompt Service" kifejezés fordítása.

 Ezután érkezett a tea Oroszországba, ahol szintén nemzeti itallá avanzsálódott, egy egészen különböző kultúrával.Majd Amerikában is célt ért, mindenféle kalamajkát okozva aztán, mint például a "bostoni teadélután".

Sikertelen kísérletek előzték meg az indiai teatermesztést (annak ellenére, hogy Assam területén vadon nőtt), ám minden kudarc a technológia tökéletesedését jelentette. Ez pedig kiváló példája annak, hogy minden célhoz vezető út küzdelmes, ám enélkül nem is tud tanulni az ember. Mondják is, csak az hibázik, aki dolgozik. Kikerülhetetlen - egyedül ennek elfogadásával válhat kellemessé az utazás.

 Nem jut eszembe más, a teához hasonló, egész világot bejárt, italként felhasznált (gyógy)növény, mely ráadásul ekkora történelmi múlttal rendelkezik. Gyakorlatilag mindenütt igen népszerűvé vált, helyenként a kultúra meghatározó elemét alkotja a maga szertartásos mivoltával. Na jó, a kávé is valamelyest hasonló, de közel sem rendelkezik olyan mélységekkel mint a tea és annak történelme.

 Az pedig külön öröm, hogy mára már ilyen könnyen hozzáférhetővé váltak a jó minőségű teafüvek, a "hétköznapi ember" számára is. Nem úgy, mint pár száz évvel ezelőtt, amikor egy 1700 km-es távolságot másfél év (!) alatt tettek meg karavánjaikkal a korabeliek - az pedig a tea árán is erősen érezhető volt. Vannak azért előnyei az oly sokat vitatott fejlődésnek. Nagyon érdekes, időről-időre mennyit módosul az idő és a tér érzékelése, ami valójában mindig ugyanannyi, az egyetlen változó a megfigyelők (emberek) fejlettségében mutatkozik. Ha mi nem vagyunk itt, akkor ennek jelentősége nullával egyenlő. Ez pedig mintha megkérdőjelezné a tér-idő mindenkori létezését.

Lehet, hogy mindez csak illúzió (?) …

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében.