A hétvégén részt vettem egy tradicionális teakóstoláson, ahol öt, több éves múlttal rendelkező teakészítő mester főzte le a füveket egy gyönyörű szép természetvédelmi kertben, a szabad ég alatt. Mesébeillő volt a jelenet, ahogy ott ültek és varázslatos mozdulatokkal, végtelen alázattal és teatisztelettel, szinte irigylésreméltó figyelemmel alkottak - az érdeklődő vendégek pedig körbevették őket. Köztük én is, óriásira nyílt szemekkel és fülekkel szívtam magamba minden tudást, miközben a teákat kóstoltam. Az Ő kezeik között, én is szívesen lettem volna teafű.

A teakészítés ezen szintje egyértelműen túlmutat a hétköznapi, otthoni lögybölésen. Ez valódi művészet. Habár nem először tapasztaltam ezen módját a teázásnak, mégis most ennek kapcsán fogott el igazán az érzés, mely már egy ideje azért érlelődött bennem: nem csak ámuldozó néző és élvező szeretnék lenni ebben a történetben, hanem hasonló mesterművésze.

Az esemény "házigazdái" nemrég értek haza Japánból, ahova kifejezetten teabeszerzés céljából utaznak rendszeresen. A teákat amiket kóstolhattunk, egyenesen a termelőktől hozták. Senchák, puerh teák és oolongok. A különböző hőfokok és többszöri leöntések által más-más árnyalatukat tapinthattam nyelvemmel, a zamatosabbnál ízletesebb főzetekből.

Örömre szolgált azt látni, hogy az én "munkahelyemen" is hasonlóan kiváló minőségű teákat árulunk. Mellesleg pedig jópár kellék is fellelhető üzletünkben az effajta, szertartásos teázáshoz. Valójában, mivel ennyire (és egyre jobban) szeretem ezt a kultúrát, nem is igazán tekintem munkának az itt töltött időt. Sokkal inkább egy olyan hely számomra, ahol azzal foglalkozhatok amit amúgy is imádok - teák, emberek és írás. Nem mellesleg, minden alkalommal tanulás. Hálás vagyok ezért.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében.