Gyere velünk a teák világába!

Utazás a teák világában

Utazás a teák világában

"Orvos kezel, természet gyógyít"

2019. június 05. - Tea Somerset

timiorv.jpg

Párhuzamosan azzal, hogy a technológia, a digitális világ és az orvostudomány félelmetes tempóban fejlődik, a hétköznapi, kézenfekvő (vagy éppen talp alatt elterülő) és legegyszerűbb, leghatásosabb gyógymódok ismerete eltűnni látszik az emberek eszköztárából. Ez azért szomorú, mert sokan hajlamosak eszméletlen összegeket kifizetni különböző gyógyszerekért és ilyen-olyan kezelésekért cserébe - majd az eredmény ugyanaz, mintha töredék pénzen vásárolt természetes gyógynövények felhasználásával jött volna helyre az állapota. A gyógyszeripar nagy része véleményem szerint parasztvakítás, kereskedelem és média, tetézve az emberek tudatlanságának kihasználásával. Ráadásul legtöbbször pedig igazándiból nem is történik valódi gyógyulás, hanem csak a tünet múlik el.

 

Nem véletlen, hogy gyakran kiújul ez az, vagy ha nem is ugyanaz, akkor valami újabb egészségügyi panasz, és ez a körforgás megy. Hiszek abban, hogy ha a betegségek lelki eredetét vizsgáljuk meg és kezeljük, dolgozunk önmagunkon, (csak) akkor fog a probléma gyökerestől megszűnni. Ez természetesen nem helyettesíti az orvosi diagnosztizálást, érdemes nevén nevezni a fizikai tünetet. Ugyanakkor én azt tapasztaltam, sokszor már az is elég, ha tudatosítjuk a megbetegedés nemfizikai eredetét és máris "mágikus módon" elkezdenek enyhülni a tünetek majd megszűnik a betegség. Máskor pedig parallel van szükség orvosi és "magán jellegű" kezelésre. Nehogy félre értés essék, rendkívül fontos és sok esetben hasznos az orvosi megerősítés, csak azt mondom, szerintem lelki munka nélkül nem biztos, hogy olyan átütő eredményeket érünk el.

 

Másfelelől, sokkal hatékonyabban gyógyítja az elő szervezetet az élő, mint az élettelen. Például a különböző gyógynövények és azok felhasználásával létrejött készítmények. Na meg a zöldségek, gyümölcsök, a levegőn vagy (gyógy)vízben töltött idő, a testmozgás, tudatos táplálkozás. Ez sem hitkérdés, ahogyan a fizikai törvények sem. De mivel minden emberi lélek, minden szervezet más és más - nyilván egyénenként változó, kinek mi és milyen mennyiségben hat pozitívan.

 

Ezzel a Somerset Teaház is egyetért, ezért az élvezeti teák mellett több herbatea itt is megtalálható. Citromfű, tulsi, catuaba, lapacho, vitaminos keverékek és a többi. Ezek fogyasztása egyébként nem csak már meglévő probléma orvoslására lehetnek alkalmasak, hanem megelőzésként, egészség megtartás céljából is hasznosak. Azzal pedig nem értek egyet, hogy a gyógynövények szinte csak rossz ízűek lehetnek. Az említett teák határozottan finomak, itatják magukat.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Életmentő fekete tea

timfe.jpg

Általában már az ébresztő megszólalása előtt felkelek. Nagyon ritkán fordul elő, hogy elalszom, ezért olyankor mindig szörnyen meglepődöm mikor észre veszem, hogy ez történt. Így volt ez ma reggel is, mikor a lakótársam ébresztett 2 órával később a tervezetthez képest, viszont még éppen elég idővel azelőtt, hogy ne késsek a teaházból. Szeretek korán kelni, mivel a reggeli frissességgel világmegváltó energiákat vagyok képes mozgósítani. Jobb napokon.

Így viszont éppen annyi időm maradt, hogy vállalható jelmezt öltsek magamra, reggelizzek pár falatot - mert az a legfontosabb étkezés a napban - majd indulnom is kellett, hogy időben beérjek. Van annak előnye, ha így ébred az ember. Nincs idő lustálkodni, egyből kivet az ágy. Nem túl kellemes, ellenben hatékony. Bennem azonban hiányérzetet keltett a reggeli rutin felborulásával. Gyors megoldást kellett tehát találnom, hogy ne érezzem azt az űrt amit például az ébredést követő meditáció kihagyása okozott, ami számomra felér egy-két kávéval. Gondolkozás nélkül nyúltam a nálunk fellelhető legerősebb fekete teáért, ami egy az északkelet indiai Assam völgyből származó "tgbop" nevezetű koffeinbomba. A fekete tea elsősorban abban különbözik a többitől, hogy leveleit a szárítást és fonnyasztást megelőzően erjesztik, más szóval fermentálják - ezáltal oxidálódik és szép, sötét réz színárnyalatokat vesz fel a növény. Testes, telt zamata is ennek köszönhető. Különösen jól passzol ízvilágához egy kis tej, növényi eredetű ugyanannyira mint az elterjedtebb változat. Szóval, ittam ebből a csodából egy nagy adaggal és rövid időn belül ki is fejtette erejét. Ellentétben a kávé rövid távú, de intenzív hatásával, ez egész kora délutánig éber, élénk állapotban tartott és érezhetően kárpótolta a reggeli rohanás "fáradalmait".

 Mindig öröm, mikor azzal tér be valaki, hogy éppen életmódváltásban van és kávé helyett keres teát. Olyankor is ezt szoktam ajánlani, de egyébként bármelyik másik is hasonlóan képes pótolni közel azonos koffeinmennyiséget. Választékból nincs hiány - legalább 25 féle ortodox, azaz ízesítetlen és 20 aromatizált feketéből lehet kóstolgatni. Szerintem egyébként egyik sem jobb a másiknál (na jó, azért én inkább teapárti vagyok, ha muszáj volna dönteni), bármiről is legyen szó, a lényeg az a bizonyos arany középút. Ahogy a kávézást, úgy a teázást is túlzásba lehet vinni a mértéktelen fogyasztással. Ám napi 2-3 csésze bőven belefér, sőt... ! Bátran merem ajánlani.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

"Biztos, csak a véletlen műve"

timi14.jpg
Biztos, hogy nem. Én legalábbis nem hiszek a véletlenekben, ahhoz túl sok olyan esemény történik nap mint nap, amit egy idő után már kínos is volna csupán véletlennek címkézni. Szerintem.
Gyönyörűen szemlélteti ezt a legutóbbi írásom utáni napom. A metrón ültem, olvastam az aznap kikölcsönzött, pszichológiai témákat boncolgató könyvem. Pár perccel a végállomás előtt, megszólított a mellettem ülő hölgy azzal, hogy habár nem kukkolt de észrevette, mit olvasok, és mivel ő pszichológus, nagyon felkeltette az érdeklődését és szerette volna megtudni, milyen könyvet tartok a kezemben. Elkezdtünk beszélgetni, közben felírta a kiadvány részleteit, hogy később beszerezhesse. Kiderült, hogy egy ismerőse most jelentkezett arra a szakra, ahol én már épp végzek az egyetemen. Így tudtam egy-két megnyugtató tanácsot is üzenni az illetőnek. Váltottunk még pár szót, majd a rövid de annál tartalmasabb beszélgetéstől feltöltődve búcsúztunk egymástól.
Az előző bejegyzés utolsó mondataiban azt írtam, merjük megosztani a gondolatainkat, még akár a metrón mellettünk ülő idegennel is. Merjünk beszélgetést kezdeményezni a környezetünkkel - jó eséllyel pozitív élményként zárul. Vajon mennyi a realitása annak, hogy másnap, miután ezt leírtam, pontosan ez történik meg? Nem sok. Persze, rámondhatjuk, hogy nahát, micsoda véletlen...de amikor már szinte minden időpillanatban ilyen és ehhez hasonló "véletlenek" alkotják az életem, nehezemre esik csupán véletlennek nevezni. Ez azt erősíti bennem, hogy jó úton járok - olyan érzés, mintha az általam lerakott gondolatbeli köveket követném, egyenes irányba a céljaim felé. 
Szépen reprezentálja ez a leírt (vagy kimondott) szavak teremtő erejét is. Hiszem, hogy ez ugyanolyan univerzális törvény, mint a gravitáció. Függetlenül attól, hogy valaki hisz benne vagy sem, működik... Egy kis megfigyeléssel azonban hamar észre veheted, hogy veled is mindig pont az történik, mint amilyen gondolataid voltak azelőtt. Csak kevesen tudatosítják ezt magukban. Pedig hasznos dolog ez, olyan akár egy gyorsítósáv álmaink megvalósulásához. Mármint csak akkor, ha tudatosan foglalkozunk ezzel - ha nem, akkor épp ellenkezőleg hathat. Az kevésbé segít, ha negatív gondolatokkal korlátozod az amúgy határtalan képességű tudatod. Engedd meg magadnak, hogy szárnyaljon. 
Az irányított gondolat gyorsabban is manifesztálódik. 
Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, mire fókuszálunk a nap ébren töltött óráiban. Nekem még az álmaim is intenzívebbek amikor tartósan sikerül uralmam alá venni olykor kusza-kósza gondolatvilágom - ilyenkor pedig mivel tisztábban emlékezem rájuk, sokkal több tanítást tudok áthozni az álomvilágból a 3D-be, a fizikai valóságba. Amit aztán itt tudok kamatoztatni.
Ez nem hókusz-pókusz varázslat, hanem konkrét, tanulható elemekből  felépülő "tudománya" a teremtésnek. Egyszerű valóság. Ugyanúgy egy fejleszthető képesség, mint bármilyen másik. 
Az iskolában vélhetően csak azért nem tanítják, mert akkor túl sokan fedeznék fel valódi önmagukat, és tennék azt, amit a szívük diktál, nem pedig amit a társadalom -  ami ugyebár nem érdeke a "vezetőségnek". Nevezzük most csak így. Habár szerintem létezhet egy olyan világ, ahol mindenki a saját életét éli, nem valaki másét, mégis fenntartható és működőképes. 
Mindig mondom - saját gyakorlati sikerélmény nyújt valódi kielégülést, aminek eredményeként alakul ki a hit. 
Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Klasszikus, mint pozitív bélyeg

timikl.jpg

Van ez a kifejezés, hogy: "klasszikus". Egyszer csak elkezdik ezzel a jelzővel illetni az emberek a mindenféle dolgokat, és akkor egy idő után egyre többen mondják rá ezt és így tovább. Az a kérdés merült fel bennem, mi lehet az a tulajdonság, aminek köszönhetően kiérdemli ezt a minősítést bármi is? Mitől válik valami "klasszikussá"? Én is tudok az lenni? Szeretnék egyáltalán?

A szó jelentése egyszerre több mindent is magában hordoz. Ami nekem először eszembe jut róla, az a kiválóság. Nem akármilyen, nem egyszerűen csak jobb vagy szebb, hanem még annál is több - különösen kiváló. Olyasvalami, ami akár világszerte elismert, mindenki által jónak titulált, egyetemlegesen elfogadott. De mégis, mi az a dolog, aminek ekkora ereje tud lenni? Előlehet vajon mesterségesen állítani? Honnan, miből, hogyan tud valami azzá válni?
Legyen szó akármiről. Autóról, művészetekről, filmről, zeneműről, ételről, italról - teáról(!) … így tűnt fel nekem is, hogy milyen misztikus szóról is van itt szó. Észrevettem, hogy ezzel a szóval ajánlgatok bizonyos teákat, míg másokat meg nem. Ilyenek például feketék közt a ceyloniak, az assamok, az earl grey (aminek egyébként ceyloni az alapja, és bergamott olajjal van ízesítve, tehát végtére is egy elég egyszerű, mégis nagyon népszerű kombináció), zöldeknél a sencha, gunpowder és még sorolhatnám, habár nem a végtelenségig - hiszen épp ebben rejlik a lényeg, limitált számú dolgokra használjuk ezt a kifejezést.
Naszóval, jó lenne tudni, mi a titok. Egy összefüggés azért hamar szembe tűnik: mind ember alkotta. Az eredmény mégis emberfeletti. Mert hiszen lássuk be, ha valamire azt mondjuk, klasszikus, az túlmutat a hétköznapi síkon.
Sanda gyanúm, hogy tiszta, irányított szándéktól mentes elmével készített bárakármi válhat azzá. Azért is tud annyi mindenkihez elérni, mert egy ilyen tiszta energiával átjárt műremek például, szimpatikusabb bármilyen tudat számára.
Nem tudom, közel járok e az igazsághoz, egy van e belőle, vagy mindenkinek mást jelent… örömmel fogadom az ellenvéleményt is. De ha csak pár perc gondolkodást is keltett benned a téma, ne tartsd magadba. Oszd meg a melletted ülővel, bárhol is legyél. Ha például épp metrón utazol, és egyedül is vagy, akkor azért. Ha otthon, a szeretteiddel, akkor meg azért. Néha elfelejtünk kommunikálni a közvetlen környezetünkkel. Ha gyakrabban jutna eszünkbe, még a végén túlságosan is elmélyülnének a kapcsolataink és nem bírnánk mit kezdeni a hirtelen jött több jó baráttal!
Csak óvatosan! ;)

Rendből harmónia

timi12.jpg
"Rend a lelke mindennek."
Szinte már rongyos ez a mondat, annyiszor hallható, olvasható mindenütt. De valóban, nem lehet elégszer hangsúlyozni. Persze, mondják azt is, egy vérbeli zseni a káoszban is megleli a rendet. Biztosan ebben is van igazság, én mégis inkább rend-hívő vagyok. Ez egyszerre átok és áldás is - mivelhogy amíg nincsen körülöttem rend és tisztaság, nem is bírok rendesen funkcionálni. Csak arra tudok koncentrálni, hogy ezen változtassak. Azzal meg elmegy egy csomó idő, de ezzel már inkább nem harcolok, rájöttem, hogy felesleges. Muszáj rendet tennem, azután viszont turbóra kapcsolva képessé válok bármilyen munka elvégzésére.
Egészen elképesztő, mennyire más a levegő egy olyan térben, ahol tisztaság honol. Ezalatt értem azt is, hogy nincsenek felesleges lomik, mindennek megvan a maga helye és éppen csak annyira van "rendetlenség", hogy azért otthonos legyen és ne egy újságcikkből kivágott mesterséges közeg érzetét keltse.
Harmónia. Neked mit jelent ez a szó? Számomra megnyugvást, egyensúlyt, békét, csöndet, puhát, világosat, finomat, kerek egészet. A Google szerint: "Több dolog zavartalan együttléte." Nagyjából mindenkinek ezek, vagy legalábbis nagyon hasonló szavak juthatnak eszébe erről. Megléte kérdés nélkül fontos. Mégis, olyan kevesen fordítanak erre időt, energiát… Pedig meglepő ereje van, az élet minden területén. Érdemes efelé törekedni, azzal hibázni nem nagyon lehet. Ha valamiről döntenünk kell, feltehetjük magunknak a következő kérdést: hozzájárul életem kiteljesedéséhez? Máris tisztább a válasz.
Nem tudtam meghatározni, mégis mi nincs rendben itt a teaházban. Így történt, hogy a szokásosnál nagyobb odafigyeléssel álltam neki a takarításnak. Közben persze frissítő teával pótoltam a folyadékveszteséget, egy könnyed borsmenta főzettel (100 fokos víz, 5-6 perc áztatás, és készen is van ez a csoda, ami egyébként számtalan előnyös tulajdonsággal bír). Minden kis zeg-zugot leporoltam, szépen elrendezgettem mindent mi mozdítható… és lám, ezután nyoma sem volt a frusztrációmnak, ahogy kívül, úgy belül is megtisztult a tér. Néha csak ennyi kell, és helyére áll a rend. Létre jön a harmónia!
Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Teatörténetek - Stenczel Timitől

timi11.jpg
Időnként felmerül bennem a kérdés, vajon jó úton járok e. A saját ösvényemet taposom, esetleg valaki másét… meg egyébként is, mi az irány. Nyilván ehhez tisztában kell lenni azzal, hová szeretnék megérkezni. Rájöttem, mivel tudom ezt jól szűrni - ha megvizsgálom, hogy s mint telnek napjaim. 
Ha azt tapasztalom, hogy már erőfeszítések nélkül is olyan emberekkel és szituációkkal találkozom, amik és akik passzolnak a céljaimhoz és közelebb visznek hozzá, az eredmény pozitív. Mondhatni, ha olyan történéseket vonzok magamhoz amik segítik az utamat - vagyis áramlásban vagyok és szinte mágikus módon sorra valósulnak meg apróbb célkitűzéseim is. Az elképzelésekkel ellentétben, azzal, ha felelősséget vállalunk saját életünkért és nem minden mást okolunk sorsunk alakulásáért, valójában sokkal nagyobb szabadságot teremtünk meg magunknak. Hiszen azzal csak korlátokat emelünk magunk köré, ha másra ruházzuk a felelősséget. Azzal átadjuk az irányítást a médiának, a kormánynak, a családunknak és egyéb befolyásoló tényezőknek. Míg amikor elengedjük ezeket, ott leszünk, hogy bármi van, az saját magunknak köszönhető. Igen, ez talán a rögösebb út - ugyanakkor mindenképpen az eredményesebb (és egyébként élvezetesebb) is. De amíg mások helyzetétől függünk, evidens, hogy nem fogunk tudni túl magasra törni. 
Tökéletes példája ennek az előző hétvégém, amikor a szombat estém egy  Dél-alföldi városka szélén töltöttem, egy jurtában. Érdekes történet az is, hogy oda hogy kerültem, de ami még ennél is izgisebb, hogy egy valódi teaszertartás részese is lehettem ezáltal. A pár, akik vendégül láttak, teljesen önellátó életmódot folytatnak saját biofarmjukon. Ott állították fel a jurtát is, amiben élnek. A modernizáció nyújtotta lehetőségek teljes mellőzésével. Na jó, ez túlzás, elvégre egy lámpa és egy tűzhely is helyet kapott, valamint használnak (nyomkodós) telefont és laptopot - utóbbit főként írásra, alkotásra, kapcsolattartásra. 
100%-ban saját alapanyagok felhasználásával készült pizzával vártak, aminek ízén - de még illatán is érezni lehetett annak tiszta forrását. Desszerttel én készültem, nagyon fitt és finom muffinkák formájában. Ééés ezután következett a meglepetés, amire nem számítottam: a teázás. Nem is akármilyen, hanem autentikus tea kellékekkel, minőségi szálas teákkal. Több féle pu-erh, sárga, zöld és vörös teák. A kedvenceim. Kiderült az is, hogy valamikor a Somerset Teaházban is járt már Csaba, aki nagy szakértője a tradicionális teázásnak. Sőt, Dominika pedig az én jelenlegi lakhelyemtől egy utcányira lakott 10 évvel ezelőtt, mielőtt még alternatív életmódjába kezdett volna. 
Hosszas, mély beszélgetésekbe elegyedtünk az élet nagy dolgairól. Meglepett, mennyire azonos ideológiát vallunk. Ők anélkül, hogy külső ingerek érnék elméjüket (szándékosan kerülik is), ugyanúgy gondolkodnak mint én, aki akarva-akaratlanul részesülök a "nagyvárosi" élet szennyeiből. Sőt, érdeklődéssel olvasok és/vagy hallgatok más nézeteket, melyekből akár ihletet merítek saját szemléletű valóságképem megalkotásához. Mégis, mindenben egyezett gondolkodásunk. Ebből több következtetést is lelehet vonni…
Érdekes tapasztalás volt ez a találkozás. A tanulság többek között számomra az, hogy sokszor a legváratlanabb helyeken és időben érkezik olyan szituáció, ami mint puzzle darab illeszkedik a életembe. Kiegészíti azt olyan új információkkal, ami közelebb visz a teljes kép kirakásáig. Mondhatnám úgy is, segít az emlékezésben. Többször inkább ezt érzem, mintha valójában nem újdonság volna amit hallok, hanem csak több fény jut a sötétségbe és egyre kevesebb az árnyékos rész. 
Úgy tűnik, teázni bárhol, bármikor és bárkinek maradandó élményt tud nyújtani… 
Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Teatörténetek 3.

Stenczel Timi blogja a teákról

Legutóbb többek között a zöld teákról írtam, valamint a szinkronicitás jelenségéről. 

Ma az emberek több mint 80%-a zöld teát vásárolt. (Máskor ez maximum 45-50%.)

Vannak vevők, akik pontosan tudják, mit akarnak és vannak akik totál nincsenek képben. Meg van az átmenet, akik legalább egy kiindulási alappal érkeznek, például hogy koffeinmentes legyen, vagy hogy ízesített vagy csak a fekete teák érdeklik, stb. Nagyjából ez a három kategória van.

Egy összefüggést vagy azonos mintát véltem felfedezni eközött és az emberek életvitele között. Tisztán leképezi azt, hogy (éppen ebből az aspektusból) az egyén hogyan élheti az életét és az milyen irányba viszi őt.

Az egyik, hogy konkrét (élet)cél ismerete nélkül megy előre, habár így nem biztos, hogy halad is. Na jó, jobb esetben azért célba ér (sikerül teát venni), de az odáig vezető út sokkal hosszabb, ezért időigényesebb is és közben meg nagyban függ attól, hogy valaki segít e az úton (mint az eladó a kérdéseivel és tanácsaival). Így fenn áll annak a kockázata, hogy nem oda érkezik meg, ahova szeretett volna (nem pont olyan teát vesz), hiszen az irányítást (választást) gyakorlatilag átengedi valaki másnak, akár egy idegennek is. Ő pedig még ha jó szándékú is, mivel nem ismeri a személyt, nem biztos hogy pont olyan segítséget nyújt amire neki szüksége van. Elég sokan élik ilyen módon a mindennapokat.  Ennek mozgatórugói talán a tudatlanság, félelem lehet.

Második, hogy vannak fix pontok, elképzelések, de még mindig szükség van külső beavatkozásra. Ez azért már jóval gyorsabb előrehaladást biztosít az előzőnél és valószínűsíthetően közelebb is kerül a célállomáshoz, mivel nem igényel akkora beleszólást, inkább csak egy kis útba igazítást. 

A harmadik az, amikor céltudatosan él és lényegesen rövidebb idő alatt éri el ezáltal a vágyott dolgot vagy állapotot. Hiszen így gondolkodás nélkül tud dönteni arról, hogy aktuálisan mi az ami közelebb visz a célhoz (konkrét tea megnevezése). Nyilván ez a legideálisabb mind közül.

Ám ez nem jelenti azt, hogy rossz, ha valaki nem a harmadik csoportba tartozik. Ahhoz, hogy ott tartson az ember, végig kell járnia az első két fázist is. És ehhez nem biztos, hogy elég egy élet. De az már nagy segítség lehet ha valaki ezt felismeri és tudatosan kezd el azon dolgozni, hogy egyről a kettőre jusson. 

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki ide betér és éppen valamely kategóriába sorolható, az az egész életére is úgy igaz. Simán lehet, hogy csak a tea vásárlással kapcsolatban tud adott módon megnyilvánulni. Mindenesetre érdekes számomra az, hogy akár egy egész életet reprezentáló minőség ilyen kis példán keresztül is jól modellezhető. Valójában ez is csak azt mutatja, hogy mindenben megtalálható minden és bizony létezik átjárás. 

Kutatások bizonyítják, hogy a teafogyasztás az egészségi állapot megőrzésének lényeges eleme. Emellett pedig két legfőbb összetevőjének köszönhetően (L-teanin aminosav és koffein metilxantin-származék) nagyban támogatja valamint javítja a koncentrációt és a teljesítőképességet, agyserkenő hatással bír. Így tehát mondhatni a rendszeres és jó minőségű teák fogyasztása segít a célok helyes kitűzésében ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy el is érjük őket. 

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Teatörténetek 2.

Stenczel Timi blogja a teákról

Gyakran fordul elő az, hogy lefőzök valamilyen teát, majd a soron következő vásárló pont olyat kér. Megfigyeltem azt is, hogy minden nap van valamilyen sláger tea. Nem tudom, ez vajon mitől függ, mert teljesen változó. Van, amikor a gyömbéres narancsos gyümölcsteából fogy egy nap alatt nagyon sok, máskor meg fehér teából - amit egyébként alapvetően ritkábban vásárolnak, ezért furcsálltam, mikor ebből vittek kimagaslóan többet - például a Pai Mu Tan-ból, de feketéből vagy zöldből ugyanígy előfordult már. Aztán az is feltűnt, hogy bizonyos napokon a vásárlók nagy része ugyanazon (általában tíz vagy húszezres) címlettel tudnak csak fizetni. Ami amúgy kellemetlen, mert sok ilyen után már nehézkes visszaadni. De egyébként ettől is csak izgalmasabb a munka, mert úgy kell sakkozni a pénzzel akár egy stratégiai játékban, ahol többször megfontolod, hogy akkor most mivel merre lépsz. És külön odafigyelsz a részletekre. Itt például arra, hogy ne felejts el aprót kérni. 

Szóval, különös "véletlenek" ezek. Valójában én úgy hiszem, hogy minden okkal történik. Van is erre egy szuper kifejezés - szinkronicitás. Nem valami hókuszpókusz ez, egy osztrák biológus (Kammerer) tudományos aspektusból kutatta a témát és jutott arra, hogy bizony ez egy, az élet minden területén létező jelenség. Hasonló hasonlót vonz. Ezt biztosan Te is észre vetted már, még ha jobban nem is mélyedtél el a témában. Te mit gondolsz, veled szokott ilyesmi történni? Ha nem, akkor szerintem csak nem veszed észre. 

Nekem jelenleg a legjobb barátnőm - már már inkább testvéremnek, vagy ha nem lenne túl elcsépelt, lelkitársamnak nevezném - és köztem, illetve életünk epizódjai között húzódnak szinte rémisztően hasonlatos egybeesések. 

Érdemes szétnézni szerintem a környezetünkben, illetve a minket körülvevő embereken, sokat lehet belőle tanulni. Akár válaszokra bukkanni.  Ha tanácsolhatom, szentelj különös figyelmet a következő napokban arra, mi történik Veled, körülötted. A legtöbben csak úgy élnek, anélkül, hogy észre vennék ezeket a rendkívülinek tűnő ámde szerintem természetes dolgokat. Pedig mennyivel izgalmasabb és csodálatosabb így a létezés! Némiképp több odafigyelés, fókusz, koncentráció és tudatosság. Egészen más dimenziója tapasztalható meg ezáltal az élet nevű játéknak. 

És ha mindezt kiegészíted mondjuk napi egy-két csésze zöld teával, az még magasabb szintre tudja emelni. Állítólag a japánok, akik naponta több csészével fogyasztanak belőle, tovább is élnek olyan társaiknál, mint akik nem. Számtalan jótékony hatással bír, fel sem bírnám sorolni mindet, de a teljesség igénye nélkül: rengeteg antioxidánst tartalmaz a sok vitamin és ásványi anyagok mellett, ezáltal erősíti immunrendszerünk. Erősen energetizál, vagyis egységnyi idő alatt hatékonyabbak lehetünk. Kiváló segítőtársunk lehet fogyókúra alatt is, habár én inkább az életmódváltást javaslom, aminek jó, ha szerves része a (zöld) teázás is. A kiázott teafű arcpakolásként újrahasznosítható és így a bőrünknek is kedvezünk. Különböző betegségek megelőzésére is kiváló, amennyiben rendszeresen isszuk. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, mennyivel jobb mint a kávé - amit sokan nagyon szorgosan fogyasztanak. A leszokás pedig úgy a legegyszerűbb, ha helyettesítjük valami mással azt az addiktív akármit amire annyira rávagyunk kattanva, legyen az bármi, igaz ez mindenre. Szóval lényegében le se kell szokni, csupán ÁTszokni, cserélni. Valami jobbra. Rövid időn belül garantáltan érezhető a pozitív élettani hatása.

Én amikor elkezdtem itt a teaházban dolgozni, még 3 évvel ezelőtt, a teakultúrám egyenlő volt a Pickwick filteres teával. Nem szeretném minősíteni, csak azt mondom, egészen más kategória, mint a nálunk fellelhető szálas teák. Itt nagyjából egy hét alatt végig kóstoltam az összes teát. Emlékszem, volt, hogy már szédültem nap végére attól a rengeteg koffeintől és egyebektől amit magamba öntöttem a nagy lelkesedésem közepette, totál nem figyelembe véve, hogy talán nem csak feketéből kéne 3 literrel meginnom egy fél nap alatt. Most már nyilván tudom, hogy miből mennyi az ideális, attól is függően, hogy éppen mi a célom. 

Reggelire legjobb egy jó Assam, vagy Pu-erh, ezek indiai és kínai fekete teák. Egész más ízvilág a kettő, ébresztőnek kiválóak. Délután inkább valamilyen zöld vagy sárga tea, estére pedig gyümölcs vagy rooibush a menüm.  Az elején egyébként szinte csak ízesített teákat ittam - Skót karamellJázmin pearlOolong Orange peel: ezek (voltak) a kedvenceim. Megkellett érnem a natúr, ortodox teákra. Ez egy folyamatnak a része, ami most is tart. Az utóbbi időben már inkább a teljesen ízesítetlen teák vonzanak. Természetesen cukor, citrom nélkül. Egyedül (növényi) tejet szoktam tenni némelyik feketébe. Attól számomra táplálóbb, izgalmasabb és pár teának különösen jót tesz, kiemeli aromáját. 

Miközben ezt írtam, meg is kívántam egy igazi kínai zöld teát. A Yunnan Greenre esett a választásom, ami szerintem kiváló belépő is lehet a filtereken túli szálas teák dimenziójába. Nem túl tolakodó, mondhatni kedves, lágy, édeskés ízű tökéletes zöld tea, szinte érezni lehet a harmóniát és a boldogságot minden kortyintásban.

Azt javaslom, ha lehet ilyet, hogy próbáld ki Te is, nem nekem kell elhinned, sőt... ! Győződj meg Te magad arról, hogy vajon igaz e mindez. 

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Teatörténetek I.

Stenczel Timi blogja a teákról

Volt ma egy vásárló, aki viszonylag céltudatosan tért be az üzletbe - rögtön a pulthoz jött, és elmondta, hogy a gyümölcs és a zöld teák érdekelnék őt. Mivel mindkettőből több tucat van, vegyes is és natúr is, ezért ilyenkor a tealap átolvasását szoktam javasolni. Ha én sorolom fel, legjobb esetben is csak az elsőt és az utolsót sikerül megjegyeznie az embereknek, hozzá teszem, ez teljesen normális. Egyébként az emlékezés egy elég komplex feladat, melynek hagyományos kutatása filozófiai berkekben kezdődött majd a kognitív pszichológia területén folytatódott a 19-20. század környékén.

Izgalmas téma ez is, de most térjünk vissza a teákra. 

A hölgy bele is olvasott a tealistába, és természetesen pont két olyan teát szeretett volna megszimatolni, amik épp kifogytak. Ez a málnás és az áfonyás gyümölcstea volt. Mindig kicsit rosszul érzem magam ilyenkor, mert tudom milyen, mikor lelkesen kiválasztok valamit valahol, majd közlik, hogy pont csak az nincs... Szóval annak érdekében, hogy mégis boldog lehessen mindenki, egyből az Áfonyás Sencha jutott az eszembe, amelyről azt éreztem, még jobban is tetszene neki. Ha már úgyis a zöld teát is említette az elején, ennek pedig alapja egy klasszikus japán, gőzölt zöld (a sencha, ami szálas teafüvet jelent) tea, ami iszonyú finom, friss vörös áfonyával, napraforgó és búzavirág szirommal ízesítve. Már nyúltam is érte és mutattam neki az illatát a dobozból. Egyből jobb kedvre derült, sőt mi több, láttam az arcán azt a kedves mosolyt mely a boldogság egyértelmű jele, még ha ilyen apró dologról is van szó. Ehhez pedig elég volt csak fél szemmel rápillantanom, mikor beleszagolt. Én is minden alkalommal ezt érzem, mikor ebbe a teába szimatolok. Egyszerűen fantasztikus az illata - na meg az íze! Pont olyan, mint amit az orrunkon keresztül érzékelhetünk. 

Ez is milyen érdekes, egy illatmintából következtetni tudunk az étel vagy ital ízére, amit aztán vagy cáfol vagy megerősít annak tényleges elfogyasztása. Milyen izgi volna, ha mondjuk tapintással is működne ugyanez, vagy halláson keresztül. Elvégre a működési elv ugyanaz: az adott érzékszerv információt (ingert) vesz fel, az ott lévő receptorok különböző fizikai és kémiai folyamatok által átalakítva, az idegszálakon keresztül továbbítja ezt elektromos impulzus formájában az agynak. 

Azt amúgy tudtad, hogy létezik a sós, édes, keserű és savanyú ízek mellett az úgynevezett umami, "ötödik íz" kategória? Ez maga a nátrium-glutamátként lett azonosítva amit gyakran használnak izfokozóként is. Egy erőteljesen kellemes, kínai ízként jellemzik, ami megjelenik például a sajtfélékben, paradicsomban, spenótban, barnamoszatban.

Visszatérve, nagyjából gondolkodási idő nélkül döntött a kedves vásárló a tea mellett, és nem is kérte, hogy mutassak meg neki mást is - mondta, hogy ezzel meg is győztem őt. Plusz vicci volt, hogy én is éppen ilyen teát főztem le magamnak, így még abból is megtudtam kínálni. Arra egyébként érdemes oda figyelni, hogy a zöld teát maximum 80 fokos vízzel szabad leönteni, de inkább 60-70, és másfél-két perc után ki is ildomos venni. Különben egész más íze lesz és nem érted neked miért nem olyan finom mint a teaházban volt.

Szóval a tanulság az, hogy akárhogy is legyen, érdemes ide betérned bármilyen teára is vágysz, biztosan találunk az ízlésednek megfelelőt több mint 130 féle választékunkból.

 

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében. 

Illatos cseresznye

Vanessza blogja a teákról

Ma a Japán Csersznye fantázia nevet viselő csersznyés Sencha teára esett a választásom. A vásárlóközönségünk egyik nagy kedvence, finom, édeskés és illatos. Ha hölgynek keresnek ajándékot, mindig jószívvel ajánlom, hiszen elbűvölő ízvilága remek meglepetéssel bír.
Én őszintén megvallva sokáig tartottam tőle, pont az édes illat miatt. Aztán arra gondoltam, bízom a vásárlóink ízlésében, egy próbát megér.
Aztán jött a csoda!
Az amúgy is abszolút kedvenc Sencha rizses, natúr íze és a cseresznye édes, gyümölcsös világa együtt összehozták azt az ízesített zöldet, ami a legegyenlőbb elosztással bír.
Cukor, citrom, méz: én mindezek nélkül iszom a teát és azt gondolom a Japán Cseresznyét kár is lenne ilyenekkel elrontani. Főleg azért, mert ez egy olyan keverék, amiben minden van, amire szükség lehet. A klasszikus elegancia egy kis bájjal meghintve. Legalábbis szerintem... :)
Kóstold meg Te is és derítsd ki, igazam van-e?

Kovács Vanessza a blog szerzője, ha valaki személyesen találkozna vele, a Somerset Teahouse Árkádban található üzletében megteheti.

süti beállítások módosítása