A minap nagy lendülettel lépett be egy fiatal hölgy az üzletbe: úgy köszöntött, mintha csak valami barátnőjét üdvözölte volna, mármint olyan közvetlen hangnemben. Amíg oda nem pillantottam, azt gondoltam, tényleg ismerem. Majd határozottan közölte, célirányosan jött: egy csomag Ceylon Orange Pekoe-t kért.
Hirtelen azt találtam neki mondani, milyen jó, bár így térne be ide mindenki! Mire ő mondta, hogy igen-igen, Ő se volt ám mindig ilyen, időbe telt mire kitapasztalta, melyik ízlik neki a legjobban, addig viszont a legtöbbször ő is csak bizonytalan válogatott és sokáig tanakodott, küzdött a bőség zavarával.
Pár perc leforgása ezernyi tanítást hordozott. Habár én nagyobb részt a pozitív kisugárzására gondoltam amikor szimpátiámat fejeztem ki a vásárlási stílusa iránt, az is benne volt, hogy a határozottságot is jobban preferálom más betérők tanácstalanságánál. Ő viszont eszembe juttatta, hogy ahhoz, hogy valaki ilyen magabiztossággal kérhessen valamit, ahhoz előbb több körös kóstoláson esett át - amiről én megfeledkeztem. Ez az egyszerű gondolatmenet nem csak erre, az élet bármely területére ráhúzható.
Hozzátenném, nincsen azzal semmi baj, ha valaki "kezdő", és totál homály előtte ez az egész teakultusz, sőt! Annak mindig méginkább örülök, ha újabb érdeklődő bukkan fel a fedélzeten. Ellenben ahhoz, hogy valaki ilyen kedves, barátságos hangon szólítson meg és mondja el mondandóját, bármi is legyen az, nem kell ismerni a teákat. Amikor valaki úgy jön be, hogy Ő nem tudja, mit szeretne, de azt eltudja mondani, hogy mi a célja, az is teljesen rendben van. A bosszantó az amikor valaki nem tudja, miért jött be, mi a célja és gyakorlatilag semmilyen információval nem szolgál, mégis választ vár. Nekik nehéz segíteni. Ergo a saját dolgukat nehezítik meg azáltal, hogy nem kommunikálnak. Ez megintcsak párhuzamos azzal, amikor az életben valaki habár nem tudja, mit, de azt viszonylag határozott kiállással csinál - annak elhiszik az emberek, hogy tud valamit és előbb segítenek neki, mint annak aki nem tudja mit csinál és azt olyan lagymatag módon is teszi. A magam dolgain is azt vettem észre, ha valamit teljes erőbedobással csinálok, akkor az se baj ha "rosszul" csinálom, legalább csinálom, és ezt értékelik az emberek. Azonban amikor valamit csak úgy teszetosza módon ügyködök, akkor azzal nem is történik nagy változás… elég egyértelmű, mégsem jut ez mindig eszünkbe. Pedig jó ezt tudatosítani, mert sok mindenre kihatással van az, hogyan állunk bele bizonyos dolgokba, szitukba, projektekbe, munkába, buliba, játékba…bármibe és mindenbe.
Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében.