Van ez a kifejezés, hogy: "klasszikus". Egyszer csak elkezdik ezzel a jelzővel illetni az emberek a mindenféle dolgokat, és akkor egy idő után egyre többen mondják rá ezt és így tovább. Az a kérdés merült fel bennem, mi lehet az a tulajdonság, aminek köszönhetően kiérdemli ezt a minősítést bármi is? Mitől válik valami "klasszikussá"? Én is tudok az lenni? Szeretnék egyáltalán?
A szó jelentése egyszerre több mindent is magában hordoz. Ami nekem először eszembe jut róla, az a kiválóság. Nem akármilyen, nem egyszerűen csak jobb vagy szebb, hanem még annál is több - különösen kiváló. Olyasvalami, ami akár világszerte elismert, mindenki által jónak titulált, egyetemlegesen elfogadott. De mégis, mi az a dolog, aminek ekkora ereje tud lenni? Előlehet vajon mesterségesen állítani? Honnan, miből, hogyan tud valami azzá válni?
Legyen szó akármiről. Autóról, művészetekről, filmről, zeneműről, ételről, italról - teáról(!) … így tűnt fel nekem is, hogy milyen misztikus szóról is van itt szó. Észrevettem, hogy ezzel a szóval ajánlgatok bizonyos teákat, míg másokat meg nem. Ilyenek például feketék közt a ceyloniak, az assamok, az earl grey (aminek egyébként ceyloni az alapja, és bergamott olajjal van ízesítve, tehát végtére is egy elég egyszerű, mégis nagyon népszerű kombináció), zöldeknél a sencha, gunpowder és még sorolhatnám, habár nem a végtelenségig - hiszen épp ebben rejlik a lényeg, limitált számú dolgokra használjuk ezt a kifejezést.
Naszóval, jó lenne tudni, mi a titok. Egy összefüggés azért hamar szembe tűnik: mind ember alkotta. Az eredmény mégis emberfeletti. Mert hiszen lássuk be, ha valamire azt mondjuk, klasszikus, az túlmutat a hétköznapi síkon.
Sanda gyanúm, hogy tiszta, irányított szándéktól mentes elmével készített bárakármi válhat azzá. Azért is tud annyi mindenkihez elérni, mert egy ilyen tiszta energiával átjárt műremek például, szimpatikusabb bármilyen tudat számára.
Nem tudom, közel járok e az igazsághoz, egy van e belőle, vagy mindenkinek mást jelent… örömmel fogadom az ellenvéleményt is. De ha csak pár perc gondolkodást is keltett benned a téma, ne tartsd magadba. Oszd meg a melletted ülővel, bárhol is legyél. Ha például épp metrón utazol, és egyedül is vagy, akkor azért. Ha otthon, a szeretteiddel, akkor meg azért. Néha elfelejtünk kommunikálni a közvetlen környezetünkkel. Ha gyakrabban jutna eszünkbe, még a végén túlságosan is elmélyülnének a kapcsolataink és nem bírnánk mit kezdeni a hirtelen jött több jó baráttal!
Csak óvatosan! ;)
